11.- Fangörcs

Bruutáliis késés! Nagyon brutális! De ugye nyaralni voltam, és egy új tör

énetbe is belekezdtem. Na meg 30-40 fokban nem igazán van kedvem írni. Apropó a másik történetet nem sokára publikálom. :)

-Esmy:)

Geneview is velünk tartott. Megegyezett apával, aki egyedül maradt anyámmal. A nővéremet érdekelte milyen is lehet Los Angeles. Megtudtam, hogy énekesként be szeretne futni, ezért jön velünk. Andy-ék és én megállapítottuk, hogy van hangja ennek véghezvivéséhez. Tényleg, Julieténél is jobban énekel. Kiderítettem azt is, azért változott ennyit, mert már nem csak maga érdekli. Összeismerkedett valami palival, és full szerelmes. Teljesen jól kijövünk egymással. Több bennünk a közös, mint azt hittem volna. 

Csak Andy és én voltam ébren, a többiek kidőltek. Andrew vállára hajtottam a fejem, ő pedig átkarolt.

-Andy,mit mondott apa? - suttogtam.

Nevetett.-Semmiség-Vállat vontam és elaludtam a karjaiban. 

Valamiért jó érzés volt "hazaérni". Haza. Nekem már Los Angeles az otthonom. 

Mivel Andy otthona rohadt nagy, Geneview is oda költözött. Ő persze nem vonakodott annyit a szoba mérete miatt, és hamar berendezkedett. Este együtt- Andyvel és Gee-vel- nézegettük a régi fényképalbumunk, és nosztalgiáztunk.

- Arra emlékszel, mikor tövig levágtad a hajam?- kérdeztem nővéremtől, arra a képre mutatva, amin egy-két centis hajjal bemutatok nővéremnek. Jó, már akkor volt egy féle stílusom. A képet apa készítette, akkor még az Automatic Loveletter tagja volt. Rá két évre szokott rá a drogra, a már említett "barátom" segítségével. 

Geneview nevetett. - Bocsánat.

-Bocsánat? Ennyi? Hallod, úgy jártam iskolába!- mondtam. Persze így visszagondolva én is röhögtem, mivel elég furán néztem ki.

Andy csak csendben nézte a képeket. És akkor, hopp! A nyolcadikos tablóképem.

-Na ne röhögjél, Biersack!- szóltam rá. Láttam rajta, hogy ha nem mondom, már röhögőgörcsben tört volna ki, vagy minimum fuldokolna. Ez a kép életem egyik legrosszabb képe. Egyszerű szörnyű és kész. 

-Nem röhögök. Már akkor szép voltál- mondta Andy.

-A-a. Kibaszott ronda voltam és most se vagyok szép- kötekedtem. Vagyis ez nem számít annak, hiszen nekem van igazam.

-De-de. A legtöbb lány ilyen. Lerondázza magát, pedig kicseszett szép- vágott vissza.

-Öhm. Már nem azért Rena. De nem vagy csúnya- mondta a nővérem. Az este további részét is végigbeszélgettünk. Aludni nem nagyon bírtam, mivel vagy 25 fok volt. Éjszaka. Gondolom ezzel a többiek is így voltak, mivel hajnali ötkor  lent ültek és beszélgettek.

-Hát ti!? -kérdeztem.

-Ja, nem tudtunk aludni. Gyere te is- mondta a most leginkább Walking Dead-os zombira hasonlító nővérem. Így hát maradtam unalmas sablonbeszélgetést folytatni, hajnalban, a nővérenmel és a barátommal. Olyan furcsa ez. Barátommal. Andyvel alig két hónapja ismerjük egymást. Voltak jó és rossz napjaink egyaránt (Na jó, mivel a Dora-nál való pár hét alatt nem foglalkoztam vele, a rossz napok nagyobb számmal rendelkeznek.), ennek ellenére most azt mondhatom: a barátom. Az élet néha elég elképesztő. Egyszer üt, egyszer olyan dolgokat ajánl neked, amiről álmodni sem mernél. 

>Geneview szemszöge<

A repülőút elég hosszú volt, de legalább végre kialudtam magam. Mióta anya kórházba került, én felváltva látogattan őt és kísértem apát az elvonó kúrákra. Oli szerint jó dolog. Mármint hogy segítek, nem az hogy szinte semmit nem alszom. Jaj de bocsi, nem ismeritek a sztorit. Szóval Oliverrel egy hónapja vagyunk együtt. Ebben még semmi érdekes, de Ő más. Ilyen nem volt eddig, folyton meg akarok neki felelni-amiért általában kinevet-, a kedvében járni. /És jó érzés! Segíteni! Jó! / Itt a bizonyíték, a szerelem teljes ellentétévé tudja varázsolni az embért, akár percek alatt. Amúgy Gee vagyok. Jaj, elnézést. Udvariasság. Pillanat és menni fog! Jaj, de Oliver nem bírja. Most nincs itt... Így hangzik helyesen:Egyébként pedig a nevem Geneview Anaztazia Simms vagyok. Igen, Aanztazia. De inkább ez mint az Oprah, amit Renanak szántak. A saját nevem hallatán is elröhögöm magam. A szüleim nagyon értenek a név-választáshoz. Én meg a szarkazmushoz. Haha.  

>Sirena szemszöge<

Esti,hosszadalmas beszélgetésünk után már meg sem kottyantak CC és Ash hülyeségei. Éppen kechuppal tartottak célbalövő versenyt, mikor csengettek. És mivel csak én nem kaptam magamra a kechupból, én mentem ajtót nyitni. Ahogy az ajtó kinyílt kis fangöcsöt kaptam. Ott állt Oliver Sykes az ajtóban.Azt gondolná az ember, ha hírességekkel élsz együtt, nem lepődsz meg, ha random megjelenik egy az ajtóban. Az emberek hülyék. Mivel köpni-nyelni nem tudtam, megigazítottam elnyűtt BMTHs pólómat és szóltam Andynek. -Pillanat-mondtam az ajtóban álló, majd kétméteres sztárnak. -Andy, gyere picit!-Kechup-kiabált vissza. -Leszarom a kechupot. Told ide a segged, mert ha én megyek oda rosszul jársz! - Az ajtó persze csukva volt, de biztosan kihallatszott. Amint Andrew mellém kászálódott kinyitottam az ajtót. -Biersack. -Sykes-Ez szerintem ilyen köszönés féle lehetett. -Nem tudom, miért jött, de egy pillanatra enyhe fangörcsben szenvedtem. Gondolom hozzád - mondtam Andynek, közben bevallva "bűnömet".-Hozzám nem. -Geneviewhez-mondta Oliver. Ohm. Ő lenne a nővérem új barátja? Az kizárt.  -Na ezt nem teljesen értem. Oliver Sykes a nővérem barátja, és nem mondta el?! Geneview azonnal gyere ide! -kiabáltam. Igen amúgy, nekem annyi jött le, hogy a tesóm az egyik kedvenc zenészemmel jár. Na, én lány vagyok!-Olii-ugrott visítva a srác nyakába.- De jó látni! -Oliver csak mosolygott. -Igen Rena? -figyelt végre rám. -Mikor akartad elmondani hogy Oliver, az Oliver Sykes? Érted? SYKES!- Ekkor észrevettem, hogy Andy mintha kicsit féltékeny lenne, szúrós tekintettel méregeti fangirleskedésem, ezért innentől kezdve visszafogtam magam. Aminek úgy láttam örül. 

Andy és Oliver nem jött ki túl jól, ezért este nekiálltam guglizni. 

Áh! Itt is van!

Hát a sztori nagyjából az, hogy Oliver szerint Andy mindig lekopizza a haját. De nem biztos. Az egyetlen használható forrás németül volt, és az "Andy Biersack" meg "Oli Sykes" szavakon kívül nem sokat értettem.

Hogy milyenek voltak a használhatatlan források? A két fiút hasonlítgatták össze évről-évre, hogy megtudják, melyikük a helyesebb... Pff. Ilyenek a tizenéves lányok. (Írói megjegyz.: Félreértés ne essék, ez nem sértés! Én is "tizenéves lánynak" számítok a 13 esztendőmmel.)

>Andy szemszöge<

Tiszta kechuposan vánszorogtam az ajtóhoz. Rena pedig kinyitotta. Na jó, mi a faszt keres a házam küszöbén Sykes?! 

-Biersack- bicent unottan. Két éve láttam utoljára. Akkor szétvertem a fejét, ami miatt kórházban kötött ki.

-Sykes- mondom válaszul övéhez hasonló unottsággal. Ez jó beszélgetés volt. 

Sirena kisebb fangörcsöt kapott,  ami persze nem nézten jó szemmel. Sykes? Komolyan ?Hah.

Kiment elszívni egy cigit, hogy addig se kelljen Oliver fejét bámulni,  ez perszé csak neki tűnt fel, utánam jött, gondolom szimplán húzni az agyam. 

-Mi van Biersack megint egy Simms az ágyasod?-röhögött a mocsok. 

-Na jól van. Most elkussolsz szépen magadtól vagy segítsek?-kérdeztem kicsi szünetet tartva, mintha tényleg azt várnám válasszon.

-Vicces vagy Andy. Úgy érzékelem fejlődött a humorod... két éve nem gurultál be ennyire a tényektől...- Itt kevertem le neki egy nagy pofont, ami lehet két hét múlva is látszódik majd.

-Sirena-t hagyd békén. És kérlek tűnj a házamból...

--------------------------------------------------------------------------------

10. Testvéri szeretet

  Azért, mert rohadt régen nem volt rész, most picit hosszabbra próbáltam írni, na meg kedveskedni nektek a tartalommal... Na nem dumálok...
Jó olvasást!
-Esmy:)

Mivel a legközelebbi gépre vettem jegyet nagyon gyorsan kellett készülnöm. Nem terveztem sokáig távol lenni, ezért csak egy kisebb táskába pakoltam cuccomat. Amire persze nagyon szükségem volt. Váltás ruha, fogkefe, telefon, egy könyv, és a fülesem. Csak Taylornak tudtam szólni az indulásomról, mert Kayle még fodrásznál volt. Később küldött képet a hajáról. Az egész lila lett, és picit rövidebb.

Már csak 2 óra volt a repülőútból. Az eltelt időt olvasással töltöttem el. Most pedig nem tudok mit kezdeni magammal. Unatkozok. Az előttem ülő lány szimpatikusnak tűnik. Köszönök neki.

-Szia- szólítom meg halkan. Hátranéz rám, de nem beszél, így van időm tanulmányozni. Vörös  haja, és  kékes szeme van, arcán látszik, hogy fiatal. 

  -Öhm.. Szia- Franciás az akcentusa. A hangja elég halk, gyenge.  Nem csoda, látom rajta, hogy picit megszeppent. Nem értem. Nem vagyok ijesztő. Szerintem. Jó-jó sötétebb ruhákban járok és van pár tetoválásom meg pc-m, de akkor is! 

-Nem harapok, és a pc se- mondtam neki. Erre elmosolyodott és utána már bátrabban beszélt. Meg tudtam róla, hogy a neve Jerome és Londoba tart. Abba a kórházba ahova én. Szóval eldöntöttük, együtt megyünk. 

Londonba érve kicsit furán éreztem magam. Nem is tudom, olyan... idegennek tűnt. Pedig csak pár hete jártam itt utoljára... Na jó. Két hónapja. De az se sok idő. Jerome észrevette, hogy valamin nagyon elmélkedem, ezért hátulról megölelt. Mesélte, hogy szeret ölelkezni. (Írói megjegyz.: Akárcsak jómagam! ^^) Ki is zökkentett a gondolkozásból. 

A kórházba értünk. A recepciónál viszont el kellett válnunk, én anyámhoz, ő a nagypapájához vette az irányt. Anyám kórterme a 213. volt. Az ajtó előtt összeszedtem a türelmem, a nyugodtságom és ehhez hasonló bigyókat, majd beléptem. Anya ott feküdt egyedül, más nem volt a szobában. Mellé álltam és csak néztem. Felébredt. 

-Te mit keresel itt?- kezdte gúnyosan.- Sikerült hazatalálnod?- Na szuper! Utazok egy csomót hozzá, erre még ilyen állapotban is szemétkedik. 

-Képzeld édes, drága anyám. Van elég bajom így is- mondtam az övéhez hasonló hangnemben-, de azért leutazok hozzád, egy másik kontinensről, messziről, mert megkértek.  Holott... olyan bánásmód után, amit kaptam, nem igazán kéne, hogy érdekelj. De te, még most is úgy bánsz velem, mint egy kutyával!- Kész. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ennyire... ennyire... - Na jó, befejeztem. Viszlát, anya- Ha nem betegek közt lettem volna, becsaptam volna az ajtót. Mivel bennem van annyi empátia, nem tettem. Andy, Juliet, anyám... Hát tényleg ennyire utálnak? Foglaltam egy szállodai szobát, mivel még beszélni akartam Geneview-el. 

-Voltam nála- kezdtem a lényeggel.

-Oh. És?- Furcsa. Kedves volt. Ez nem megszokott tőle...

-Lebaszott, hogy miért vagyok ott. Aztán eljöttem- mondtam. 

- Ah! Fantasztikus! Kértem, hogy legyen normális. Bocsánat.

Basszus! Ez mi?! Normális hangnem, bocsánatkérés? Ez tuti beteg.

-Nővérkém, nem érzed magad rosszul?- kérdeztem meg. Nevetett. 

- Jaj, Rena! Most jó hangulatomban vagyok, ne cseszd el! - Megint nevetett.

- Uh. Ezt is megéltem. Valaki nem utál. - mondtam. Tényleg meglepődtem. Eddig mindig cseszekedett velem. 

    -Csak nem utál mindenki! Barátaid tuti vannak. Meg az az emo-banda akikkel egy címlapon láttalak... Tuti bírnak.- győzködött Geneview.

Nevettem. - Ők nem. Amúgy nem emo-banda. Andy leszedné a fejed!- Ennyit még nem nevettem Geneview-el.  De aztán elkomolyodtam. Andy...- De persze csak az után, hogy Juliettel nevettek a bénaságomon...- Nem szokásom panaszkodni, de nővérem túlságosan kíváncsi, erről tudnia kell.

-De, mivan?! Nem szakítottak?- Na igen. Erről beszéltem.

-Elméletileg. Aztán arra jutottunk, hogy ő szeret meg én is őt. Nagyon. De Andy... ő... Azt hittem jobb ember, és nem kavar közben a volt barátnőjével. Tévedtem.- Persze minden apró részletről tudni akart, amit elmondtam neki. Soha nem beszéltünk ilyen jót. Mióta az eszemet tudom ellenséges volt velem. Így belegondolva, néha én is vele. Igaz, én csak "véletlenül" összemostam a ruháit az enyéimmel. Ő szétvagdosta az enyéimet. Testvéri szeretet.  Megbeszéltük, hogy másnap bemegyünk együtt anyához.

Fura volt Genew-t látni. Két hónap alatt sokat változott. Kevésbé volt ízléstelen az öltözködése, a haja is másabban állt, meg kevesebb vakolat kenődött  az arcára.  

-Hm. Most különösen... vagyis jól festesz- jegyeztem meg.

-Köszönöm.

A kórházban ismét a 213. ajtaja előtt álltam. Nővérem nyitotta ki az ajtót, és előre is ment. 

-Helló!- fuvolázta nővérem vidáman. - Szia apa. Gyere Sirena- szólt.

-Oké, na! - beléptem és megláttam apám, ezúttal józan állapotban. - Öhm. Sziasztok.- Esetlenül éreztem magam. Rég nem láttam így együtt a családomat. 

-Anyádnak balesete volt- mondta apa.

-Tudom- válaszoltam.- Csak azt nem,  hogy mi történt. - Anyának autós balesete volt. Valami ittas fazon belement a taxiba amiben ült. Nem vészes, szóval úgy volt vissza megyek Los Angelesbe, de a testvérem megkért, maradjak még két órát, és menjek haza.  Nem tudom miért, de kíváncsi voltam, mit is kezdtek a szobámmal. Mikor beléptem meg is kértem, hagy nosztalgiázzak kicsit. Furán rávágták, hogy ők is erre gondoltak. Elsétáltam a legkisebb, legeldugottabb szobához. Kinyitva az ajtót, majd' elájultam. Andy nekem háttal a falat nézegette. Tele volt poszterekkel. Sleeping With Sirens, Falling in Reverse, All Time Low, stb. meg az ágyon egy lap. Azon írtam össze a Black Veil Brides adatait... Oh! Megfordult és engem nézett.

-Hogy...?- kérdeztem. Nem válaszolt, csak mögém mutatott, én pedig megpördültem. Geneview! - Te... hívtad ide Andy-t? - Bólogatott.

-Meg a többi emóst is.- mondta.

-Na ezt, nem kellett volna Genew! Egy; az emo, nem emós, kettő; a BVB nem emo! De már mondtam...- csesztem le.

-Akkor mikor azt ecsetelted mennyire bánt, amikor Andrew-ot...- Tényleg húzni akarja az agyam? Na nem. Andy előtt nem.

-Mikor engem...- kezdte a szóban forgó fiatalember is.

-Na elég. Mikor azt meséltem, milyen egy görény vagy- vágtam Andy fejéhez.

-Rena... Szerintem higgy neki...Vagy hallgasd meg. Legalább. - Meghallgattam. És nem tudom, talán gyönyörű szemei vagy aranyos mosolya hatására, de elhittem amit mondott. Megöleltem, mire ő csókot nyomott a homlokomra, majd kis habozás után a számra is. Hangos ovációra lettünk figyelmesek, ezért elváltunk egymástól. Apa, Geneview és a többiek néztek minket. Ashley-n egy ♥Andy+Rena♥ feliratú, pink felső volt, a többieken ugyanez fehérben... 

-Bolondok!- nevettem. Majd megöleltem őket. Apa pedig elhívta Andy-t, beszélni... Úgy éreztem, most boldog vagyok! Nagyon is!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem tudom mikor tudok legközelebb írni, de remélem hamar! Imádom minden olvasóm!♥♥

-Esmy:)

Hová tűnt Esmy, avagy miért nincs rész

Heló!  Megint egy ilyen kis közlemény szerűséggel jöttem.  Szóval...

Ezt a blogot azért kezdtem el,  hogy legyen mit csinálnom a nyáron. Akkor még nem tudtam, hogy veszünk egy lakást és felújítjuk.  Igen,  ez a helyzet.  Lakásfelújításba kezdtünk, amiben nekem is részt kell vennem.  Nem igazán van szabadidőm.  Na meg 06.30-07.3.-ig nyaralni megyünk Horvátországba... Addig még próbálok nektek írni. Bocsánatot kérek. Kicsit rosszul jött ki a dolog.

És a másik ok, ami nem a szabadidő hiánya. Gyerekek.  Mikor elindult a blog voltak kommentjeim,  és rengeteg megtekintés. Most... egyre csak  lankad a kelkesedésem.  Nincs már annyi megtekintés, visszajelzés. Ennyire rosszul írnék?  ( Költői kérdés. Tudom hogy a válasz: igen)  Nem mintha nem örülnék ennek is. ♥ Szóval ennyit szerettem volna.  Sziasztok :)

 -Esmy :)

9. Haza

Sziasztok! Brutális, de tényleg brutális késés! Elnézést, de el vagyok havazva. Na de minek a rizsa? 
-Esmy :)

>Andy szemszöge<

-Elment. Itt hagyott. Fogta magát, és itt hagyott! Ezt nem hiszem el! Rohadt életbe!- ordítoztam. Sirena tegnap ment el, és most a fiúkkal közöltem a távozását. Ordítva...

-Andy, nyugi!- mondta Jake. - Elment, mert el akart menni. Ha maradni szeretett volna, marad, csak persze közben utálna téged.- Hát köszönöm, Jake, ezzel megnyugtattál! 

-Tényleg, Andy. Igaza van Jake-nek. Nem tarthattad volna itt- oktatott ki Christian is.

-Hát nem értitek, hogy szeretem?! Basszus...- Szitkozódtam még egy darabig. Nagyon furcsa volt, hogy nincs itt Rena, és nem láthatom az az édes mosolyát. Hogy nem hallhatom a kisgyerekekéhez hasonló nevetését. Hogy nincs itt...

Minden egyes nap hosszabbnak tűnt, unalmasabbnak és fárasztóbbnak. Hiába is nyugtattak a srácok, rajtuk is látszott, hogy hiányolják Sirenát.

Éppen próba közben tartottunk szünetet, mikor Ash sms-t kapott. Ezzel semmi probléma, de utána Jake is. És CC is, meg Jinxx is. Csak én nem...

-Mi az, srácok ?- érdeklődtem. Mintha nem is hallottak volna, az üzeneteiket olvasták.-Hahóó! Hát jó...- "durciztam". Elvettem a hozzám legközelebb ülő Ash telefonját, és olvasni kezdtem az üzenetet.

"Ash,

remélem jól vagy, és nem hiányolsz túlságosan. (Egoo :p )

 Írj, hogy mizujs, és tudod, Andy-nek ne szólj az üzikről!

Rena :)

Na szuper, ezek a hátam mögött sms-ezgetnek. Várjunk csak... - Fiúk, kérem a telefonokat!- mondtam. Ideadták. Mindenkinek küldtek egy Ash-éhez hasonló levelet. Nekem nem...- Azt hittétek, nem jövök rá... 

>Sirena Szemszöge<

Írtam egy-egy sms-t a srácoknak(Andy-nek persze nem), mivel rájuk nem haragudtam. Andrewra igen. Julietre is. Magamra is. Hogy lehettem akkora naiv kislány, hogy elhittem, megszerethet, ilyen rövid idő alatt. Meg amúgy is, hogy elhittem szeret.Hogy tudna már szeretni engem? 

Jelenleg Dora-nál húzom meg magam. Aranyosak a szülei, engedik, hogy itt lakjak. Mrs. Donors (pár hét múlva már csak Miss Stevenson) és Mr. Donors elég jó fejek. Mr. Donors inkább laza szülő,ellentétben a kiegyensúlyozott Mrs. Donors-sal. Mindketten eléggé bírnak, legalábbis Dora szerint. A kishuga is megkedvelt. Ez az, ami végre nyugodttá tesz.  Se Andy, se sajtó, se a családom... Apropó család! Furcsa nélkülük. Gondolkoztam azon, hogy meg kéne látogatnom őket, de minek is?! Anyám lejáratna, apám megverne, Geneview pedig... nem tudom, biztos csinálna valamit. Nem éri meg.

Lesétáltam a konyhába, mivel éhes voltam. Tök jól megszoktam ezt a helyet. A szekrényből kikaptam egy  üveg nutellát, és egy másik fiókból, egy kiskanalat, majd startoltam vissza a szobába, ahol helyet kaptam. Akkora volt, akár az otthoni. Pici. Az Andy-től kapottnál, sokkal, de sokkal kisebb. 

A barátnőmmel ma találkozunk Taylor-ékkal. Őket is rég láttam már... Azután, hogy Andy-vel összevesztünk, találkoztunk, de csak futólag. És ki más lehet olyan béna, mint én(?), bőgtem. Épp Dorához rohantam.

A plázába mentünk, mivel hajat akartam festetni. A szőke rész kezdett kikopni a hajam aljából. A többiek (Dora, April, Kayle, Taylor)  pedig elkísérnek. Kayle is jön a fodrászhoz, festetni akar. Aranyosak, hogy eljönnek velem. Aztán persze sütizünk egyet, nem akarunk feleslegesen menni. Na meg a süti is finom... 

A terv megvolt, de amint megláttuk Andy-t...

-Öhm...lányok...-kezdtem- és Taylor- egészítettem ki magam- Az Andy. És észrevett. Idejön.- Persze ők, a nagy army, rá se hederítettek az idegességemre... Örültek az Andy-vel való találkozásnak. Aztán kapcsoltak...

-Nyugi!- mondta April.  

Köszi, megnyugodtam!

Andy felénk közelített. Próbáltam elkerülni a szemkontaktust, de kényszert éreztem, látni akartam gyönyörű szemeit. Mintha belelátna bolond elmémbe, akár egy természetfeletti lény! Látni akartam formás ajkait, újra érezni akartam őket enyéimen! Vágyat éreztem érintése iránt...

Nem! Nem szabad! Egy szemét!

Leült, és mintha semmi nem történt volna, természetesen köszönt.

-Heló!- Rám, nézett, és elkomolyodott.- Sirena. Amit ott láttál, aznap este, az nem az, aminek hiszed. Juliet rám vetette magát, és pont akkor jöttél te. Ha 1 perccel később jössz, már ordibáltam volna vele. Téged szeretlek!- Rám tört a sírhatnék. Nem tudtam, hihetek-e neki. Juliet-re mondjuk tényleg jellemző, amit Andy állít... De Andy-t még nem igazán ismerem. 

-Andy, nézd. Nekem ehhez nincs erőm! Te vagy a családom? Te mit választanál a helyemben?- kérdeztem. Rám nézett, felállt, és elsétált. Ekkor csörrent meg a telóm. Geneview hívott.

-Hallihó!- csengett  vékony hangja a telefonban.

-Csá- köszöntem "udvariasan"- Mi kell?- voltam ismét kedves. De én ilyen vagyok...

-Jaj, igazán lehetnél kedvesebb! Haza kell jönnöd...- Egyszerűen irritált a hangja. Komolyan, hogy tud valaki így nyávogni?

-Anyának is megmondtam, hogy nem megyek haza! Vagy szótagoljam is? Nem me-gyek ha-za! -mondtam.- Nem akarok veszekedni, van elég bajom így is.

-De anyáról van szó...- kezdte.

-Nem telt szegénynek mellműtétre?- gúnyolódtam.

-Ez nem vicces! Ő az anyád! - Lebaszott anya miatt. Mióta érdekli más magán kívül?- Anya balesetet szenvedett.- lerakta.

Nem tudom milyen baleset érhet egy kurvát. De éreztem, hogy komoly. Ott nagyon belül, azért csak az anyám.  Ezért elmentem, és jegyeket vettem a legközelebbi gépre. Hazautazom.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

8. Azt hittem...

  Sziasztok! :) Mint láthatjátok újult picit a blog kinézete, mivel nem bírtam már a rózsaszín látványát! Remélem tetszik nektek is. A mostani rész kicsit hosszabbra sikerült, de gondolom nem baj... Na jó olvasást, 
-Esmy ♥

 Azt hiszem összejöttem Andy-vel. Azt hiszem...Talán. Nem tudom. Nem értek az emberekhez. Fogalmam sincs, mit gondol Andy... Nem vagyok jó a kapcsolatokban. Azt is furcsállom, hogy van aki elvisel. De azt, hogy van aki szeret...nehéz elhinni.

Hétfő lévén kezdődött az iskola. Vége a nyárnak. Ahh... szomorú! Összekaptam az "ünneplőm" és a táskám, amiben semmi- tényleg semmi- nem volt. Kivasaltam a blúzom, és felöltöztem. Útközben az új iskola szabályzatát olvasgattam át, mivel köztudott én ilyen jó kislány vagyok (Persze csak a suliban, hisz amúgy tombolok.) Az egyetem elé értem, és bementem az ajtón. (Hol máshol mentem volna be?! De hülye vagy, Rena!) A tanév nyitó ünnepélye szerencsére rövid volt, utána csak tíz percre kísértek az osztályba, ahol bemutattak engem. Azt eltekintve, hogy a nevemet rosszul olvasták és rosszul ejtették ki, nem volt semmi bajom. Sirena Elizabeth Simms helyett lettem Sirea Elizia Sim. Fantasztikus! Még csak nem is hasonlít. Már az első napomon megmutatkozott bénaságom. 

  nem is tudom hova tartottam, épp az Andy-vel történteken agyalva. Ennyi lenne? Szeret, szeretem és ennyi? Hol van az, ami a szerelem? A szenvedély, a romantika, a szikra? Nem hiszem, hogy ennyi lenne. És igen, én vagyok az, aki nem hogy örülne, hogy "összejön"azzal, akit szeret, még problémát is csinál belőle. Gratulálok, Sirena!

Nem mentem egyenesen haza, hanem ahhoz a bolthoz vette az irányt, ahova a múltkor Kayle-ék vittek el. Abba a pici, de mégis fantasztikus boltba. Ahogy beléptem az ajtó felé akasztott csengőcske csilingelni kezdett, ezzel jelezve: Jött valaki. A pénztárnál álló, fiatal, raszta srác intett, én pedig rámosolyogtam és beljebb léptem. Olyan volt számomra a hely, akár a mennyország. A kedvenc bandáim CD-i és pólói, bakancsok, szegecsekkel díszített dolgok. Lehet elsőre olyan lánynak hisznek, akinek a tanulás a legfontosabb, lehet azt hiszik, mindent divatból csinálok. Nem érdekel. Én a kétbalkezes-stréber-rocker lány vagyok. Nem mellesleg cigarettázom is.

A pultos srác- Thomas- nagyon rendes volt, azt mondta bármikor máskor szívesen lát. Jajj, igen... Kicsit elbeszélgettünk. Későre járt. Na jó, csak hat óra volt, de mennem kellett. 

>Andy szemszöge<

Nem tudom Sirena szándékosan került e ma. Talán csak elfelejtett hívni. Vagy lemerült. Ez az! Tudtam én, hogy nem kerül! Vagy mégis? - gondolkoztam.

Amióta tegnap Rena azt mondta, szeret, sokkal feldobottabb lettem. Rágyújtottam, és leültem a kanapéra. Ekkor hallottam meg a kulcs csörrenését a zárban. Elnyomtam a mérgem és az ajtóhoz álltam. Ahogy az ajtó kinyílt, egy nagyon magas tűsarkú cipőt pillantottam meg.

-Juliet...- suttogtam. És igen, ott állt Juliet Simms, az exbarátnőm. Elég furcsa ez így. A múlt héten még azt terveztük (vagyis inkább Juliet) hogy jegyezzem el...most pedig az exbarátnőmként emlegetem. 

-Andy...- mondta ki ő is az én nevem. Ő persze nem suttogott. Nem is volt meglepve. - Jaj, drágám, meg sem kérdeztem, milyen napod volt! Milyen napod volt, Andy?- Hangja nagyon nyálas volt. Szinte undorodva néztem rá. 

-Juliet...- vettem nagy levegőt.- Megmondtam, hogy ennek vége. Kész. Ennyi. - Nem igazán érdekelte a mondandóm, hiszen az ajkaimra tapadt. Ekkor lépett be Sirena...

>Sirena szemszöge<

Éppen az ajtót nyitottam. Amint az kitárult, a Juliettel csókolózó Andy-t pillantottam meg... Ott, akkor... Akkor omlott össze bennem minden. Minden remény, minden bizalom, amit Andy-nek tulajdonítottam. Gondolom észrevehetett, mivel eltolta magától Juliet-et és rám bámult. Mintha... mintha semmi nem az ő hibája lenne. 

Nem! Nem szabad bedőlnöm neki! Ohh... azok a szemek!

 Azt hittem, lehetek boldog, ha nem problémázom. Azt hittem... Felrohantam a szobámba, azt bezártam és sírtam. Nem hiszem el. Tegnap azt mondja szeret, ma meg Juliet-tel látom együtt! Azt hiszem túlságosan hiszékeny vagyok... Újabb pont a listára, ami a gyengeségeimről szól.

-Hiszékeny- véstem bele emlékezetembe a szót. Kopogtak. Tudtam, hogy Andy az, de nem érdekelt. ültem és sírtam. Miatta. Andy miatt. 

-Rena.

-Hagyj békén Andy! Nem érdekelsz. Hagyj békén egy életre...- az uolsó szavakat talán már csak suttogtam, de ő hallotta. Hallotta. Egyre gyorsabban kezdtem összepakolni a cuccaim, kiüríteni a szekrényeim. És tárcsáztam is Dora-t. Kivágtam az ajtót, és meg sem álltam, hátra sem néztem a barátnőm házáig.

Hogyan lehetséges, hogy én sosem tudok boldog lenni? Hogy lehet, hogy Isten engem ver? Mit tettem, hogy ezt érdemlem?

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

7. Szeretlek!

Mint Roniicnak is mondtam, most kiderül mit is akart Andy... :D Remélem nem érzitek majd, hogy elkapkodtam a dolgot...Habár a címről már lehet kiderült...
-Esmy ♥

>Sirena szemszöge<

Ez volt az utolsó nyugton töltött hétvégém, mivel kezdődik az iskola... Járhatok majd kora reggel egyetemre, hogy aztán mire hazaérek hulla legyek, és ne legyen időm még aludni se a tanulástól. Kellett nekem kitalálni, hogy egyetemre akarok menni! Ki akartam pihenni magam...Ekkor kopogott valaki, nem is akárki. Andy.

-Szóval Andy...Tud már mit akarsz?!- Leordítottam? Leordítottam. Ooh, Ne! Én leordítottam Andy-t! - Vagyis... tudod már mit szerettél volna, Andrew?- mondtam cuki hangon, hátha sikerül ezzel kiengesztelnem. 

-Nem azért jöttem, mondtam, hogy hagyjuk...-kezdte.- A Taylor meg a másik csaj van itt. Ijesztő, hogy tudják hol lakom- Hangjában semmi érzelem nem volt. Se harag, se bánat, semmi. Szimplán  hideg és elutasító... Megsértődött. 

Lementem a vendégeimhez, és tisztáztam velük, hogy Andy-t megijeszti a jelenlétük. Megkértem őket, hogy ne nyúljanak semmihez, és ne bámészkodjanak , ha be akarnak jönni. Jó barátok lévén persze megtették, amit mondtam. A szobámban leültek az ágyamra, és engem néztek. Már én is kezdtem megijedni tőlük. Ültek és néztek. Kayle és Taylor.

-Csajszi- szólalt végre meg Kayle.- Látjuk hogy van valami baj...

-Nem, nem, semmi...- mentegetőztem, de csak utána vettem észre; Én sírok! Sírok Andy miatt! - Na jó... Tegnap Juliet össze akart verni, mivel látott egy cikket rólam...és Andyről. Szerencsére Andy jókor odaért, csak emiatt szakított Julieval. Ma meg mondani akart valamit... Nem értem!- fakadtam ki. Sajnos van egy rossz tulajdonságom, így rám jött a szófosás és nem bírtam abbahagyni a dumát. Csak mondtam, és mondtam... Mikor végeztem a mesével Taylor és Kayle elfordult... Amikor újra rám néztek, valami bajusz-szerűség volt rajtuk. Iszonyú hülyén nézett ki! Kitört belőlem a röhögés, gondolom ez volt a cél...

Hát igen, elűzték minden bánatom egy pár percre, de miután elmentek visszaült rám minden bajom, a bánat, az unalom... Nem így terveztem... Azt hittem, ha eljövök Londonból megoldódnak a problémáim, ehelyett csak több lett. Igaz, legalább Geneview nincs itt. na meg barátaim is lettek. Egy lapot vettem elő, és dalt írtam...

Heaven's gone, the battle's won

I had to say goodbye

Lived and learned from every fable

Written by your mind

And I wonder how to move on

From all I had inside

Place my cards upon the table

In blood I draw the line

I've given all my pride

Living a life of misery

Always there, just underneath

Haunting me, quietly alone

It’s killing me, killing me

Dead and gone, what's done is done

You were all I had become

I'm letting go of what I once believed

So goodbye agony

Elraktam a fecnit és elmentem zuhanyozni. Jól esett egy kis pihenés szombat este. Aztán jött a vasárnap... Az a vasárnap. 

Reggel kipihenten, gondjaimról megfeledkezve ébredtem. A reggeli egyszerű melegszendvics és tea volt, olyan egyszerű, akár a ruhám az napra. Leggings és egy- rám kissé nagy- Bring Me The Horizon-os felső. Reggeli után a szobámba mentem és elővettem a laptopom. A gépre két évig gyűjtöttem, kocsit mostam és kutyát sétáltattam a pénzért. Facebook-ra léptem fel elsőnek, pedig nem szokásom folyton netezni. Kíváncsi voltam mi van otthon. Geneview nővérem épp kivel áll hadban, anyám éppen kivel "dolgozik", és hogy apám be van- e szívva. Érdekelt a családom. Az a család, amelyiket eddig leszartam. Megint Andy jött be-mint tegnap is- de ezúttal kopogás nélkül. Határozott arkifejezését nem értettem... Leült mellém az ágyra, és beszélni kezdett...

-Sirena, sajnálom, ha azt hiszed, haragszom. Nem. Épp ellenkezőleg... Rájöttem, hogy csak jobban...- Itt drámai szünetet tartott- Csak jobban szeretlek. - Azt hittem, nem hallok jól. Fura egy srác ő. Leordítom, erre azt mondja szeret. 

-Öhm... - Ennyit tudtam kinyögni, hiszen kék szemű lovagom belém folytotta a szót. Igen, megcsókolt. Nem is elsőnek. Az elsőre ugyan nem emlékszem, de erre örökké fogok. 

-Egyet szeretnék még tudni... Te. Te is érzel irántam valamit?- kérdezte, végig a szemembe nézve. Nem hazudhattam neki.

-Andrew Dennis Biersack- Talán meglepődött teljes neve hallatán, de amint folytattam...- én is szeretlek!

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

6. Nem értem...

Rég volt rész, tudom, tudom. De nem volt se időm, se ihletem. Lehet picit bénább, de kész!

>Sirena szemszöge <

Elég furcsa álmom volt...

Ott volt apám, anyám és Juliet is. Na meg Geneview, a nővérem. Egyedül álltam, Velük, mind a négyükkel szemben. Mogorva, sőt gyűlölködő pillantásokat vetettek rám. Aztán Megjelent Andy is. Ahogy felém közelített, a táj, a szobám, elmosódott és körülöttünk minden sivár földdé vált. Elém állt és egy szakadékba lökött. 

Felriadtam, de nem is sejtettem mit jelenthet egy ilyen álom. Talán azt, hogy ne bízzak Andy-ben sem? Vagy hogy ő is utál? Esetleg lezuhanok egy szakadékba a közeljövőben? Ez az álom az egész napomra rányomta feszült hangulatát... A reggelinél Andy-nek is feltűnt, hogy nincs minden rendben, de csodás színészi képességemmel sikerült megtévesztenem. Köszönet Mrs. Dolphnak, amiért erőltette a színjátszókört. Köszönöm, Mrs. Dolph!  

Tíz körül lehetett, mikor a telefonom csörögni kezdett. Dora hívott. 

-Szia- mondtam vidáman a telefonba. Azt, hogy mitől lettem hirtelen ilyen boldog, nem tudom.

-Szia, Sirena!- Ő is annyira jó kedvű volt, mint én.- Esetleg van kedved eljönni hozzánk? Nem engednek el itthonról, és egyedül vagyok. Anyám úgyis ismeri Kayle-ékat, téged meg még nem. Tök jó lesz!- Dora addig győzködött, míg bele nem mentem. Nem volt nehéz feladata. Megadta a címét és elkezdtem készülődni. Nem öltöztem ki túlságosan, minek kellett volna? Egy Guns n' Rosesos felső és rövidnadrág megteszi. A hajam pedig most jó lesz kiengedve. Indulhatunk Dora-hoz!

A házuk nem volt túl nagy, de nem volt csúnya. Takaros házikó volt. Csengettem, mire egy írtó aranyos kislány nyitott ajtót. 

-Szia. Te a Rena vagy ugye?- kérdezte.

-Igen- mosolyogtam rá. Be is kísért a nővéréhez, a szobája az én régi, otthoni szobámra hasonlított; kicsi volt, fehér, és tele poszterekkel. A berendezése egyszerű volt, egy ágy, egy nagyobb szekrény és egy asztal. - Szia. -köszöntem.

-Haliii- ugrott a nyakamba. A szobájában beszélgettünk, amíg valami férfi fel nem kiáltott hogy: "Dora húzzad lefelé a picsád!". Dora nevetett és lement a lépcsőn, én pedig utána. 

-Szia apa- mondta és megölelte. - Szóval ő Rena. - Az apja köszönt és utána megkértek, hogy ebédeljek velük. Dora anyukája fiatal, vékony nő volt, az apja tetoválással teli, szintén fiatal és nagyon magas. A húga alacsony, hosszú hajú kislány, ő (Dora) pedig ugye magas, tetkós, vékony és hosszú hajú. Minden családtagjára hasonlított picit. De mintha a húgával lett volna a legjobban. Az étel finom volt, de utána mennem is kellett, mivel láttam, hogy Andy vagy 15x hívott. Udvariasan elbúcsúztam mindenkitől, és elindultam haza, abba a hatalmas palotába. - Hazatértem!- kiabáltam be. -Szio Andy- mondtam az elém álló Andrew-nak.

-Szia.

-Miért hívtál? Mondtam, hogy Doránál leszek- kérdeztem. 

-Tudom, szóltál. De szerettem volna beszélni. A tegnapról...- mondta a végén elcsukló hanggal. Jaj igen, a tegnap! A tegnap, mikor Andy mentett meg attól, hogy Juliet kórházba küldjön. 

-Igen, azt köszönöm. De mit kell ezen még kitárgyalni?- Zaklatott lettem. Nem értem...Talán megbánta volna, hogy szakított Julie-val? Vagy velem van baja? Az nem lenne jó...főleg most, hogy kezdek érezni valamit iránta.

-Hm... Úgy gondolom, hogy ezután, ami tegnap történt...esetleg...ahhh....Mindegy- Felállt és elment. Pedig valamit nagyon mondani akart. Nem értem ezt az Andy-t. Nagyon nem. 

A nap többi részét a szobámban töltöttem, a zenét bömböltetve. Ki akartam verni a fejemből Julietet, Andy-t és mindent, amit nem értettem.

---------------------------------------------